Belföld

2008.05.17. 02:29

Konfliktusok, bandák, verekedések

Nagykanizsa, Zalaegerszeg - Egyre többször hallunk diákok véres verekedéseiről. Előfordult, hogy az akciót mobiltelefonnal is rögzítették, hogy aztán a világhálón keringjen a kakaskodás. Mi lehet a jelenség mögött? Írásunkban erre kerestük a választ.

Zalai Hírlap

A gyermekek társadalma hű leképezése a nagyokénak , a felnőttek társadalmának. Legalábbis így véli Ozorai György, a nagykanizsai Zsigmondy-Széchenyi Szakképző Iskola húsz éve a pályán lévő ifjúságvédelmi szakembere.

- Annak, hogy ide jutottunk, nagyon sok összetevője van - mondta. - Induljunk csak ki a mi intézményünkből, amely kötelező beiskolázású. Azaz, akit a város körzetéből nem vesznek fel máshova, az hozzánk jön. Ehhez társul egy nem éppen szerencsés jogszabály, amely 18 éves korig előírja az iskolakötelezettséget, belekényszerítve a gyermeket egy olyan rendszerbe, amelynek ő lényegében nem akar a tagja lenni. Évről évre szélesebb lesz a társadalom lecsúszott, vagy lecsúszófélben lévő rétege. Ezekből a családokból nagyon sok gyermek jön hozzánk. Aztán az okok közé sorolható az élet minden területén tapasztalható értékrendi válság, szabadosság, nem beszélve a liberális oktatáspolitikáról, amely túl sok jogot adott a diákoknak, s keveset hagyott a pedagógusoknak.

Ozorai György úgy látja, a gyerekek szabályok nélkül élnek, nem gondolnak a holnapra, a jövőre, s ezt bizony a szülőktől látják. Ebben persze nem csak a szülő a hibás, őt a rendszerváltás után reánk zúduló létbizonytalanság, a máról holnapra élés kényszere, a perspektíva nélküliség tette ilyenné. A gyerekek pedig a médiumokban nem azt látják, hogy aki csal, lop, hazudik, az elnyeri a büntetését, sőt, éppen ellenkezőleg. A politika szintén azt suggallja, hogy a tetteknek, a szavaknak nincs súlyuk, ha ma A-t mondtam, akkor az holnap már lehet akár B is. Arról nem is beszélve, hogy a család sem azt jelenti ma már, mint régen.

- Bizonyos értelemben már kezelhetetlen ez a probléma, ám az iskolák mindent megtesznek, hogy ez ne így legyen. Sajnos, kevés eszköz van a kezükben, s ez nagy baj - mondja.

Norbert 10. évfolyamos, gyermekkora óta bokszol. Korábban voltak balhéi , ököllel (egy bokszoló mivel mással?!) verekedett, amit az ellenfél arca bánt. Ennek ellenére nem tartja magát balhés fiúnak, főleg, mióta az iskola hatásáraleállt .

- Úgy vélem, családi okok miatt támadtak konfliktusaim, s szerintem ez húzódik meg a napjainkban hallható balhék hátterében is - mondja. - A verekedések manapság sokkal súlyosabbak, mint régebben, mert a fiatalok javarészt bandákban közlekednek, s ha az egyik tagnak valaki beszól, akkor nem egymás között rendezik le, hanem a többiekkel együtt. Ilyenkor általában lemennek a plázához, s ott megverik az illetőt. Szerintem ilyenkor felvetődik bennük a hatósági felelősségre vonás lehetősége is, de fontosabb számukra az, hogy ne égjenek be a haver előtt, akinek segíteni kell.

Attila jó gyerek, szintén tizedikes. Nem vesz részt verekedésekben, osztálytársairól azonban már nem mondható el ugyanez. Úgy véli, sokszor még ők maguk sem tudják, miért verekednek, csak a hév elragadja őket. Ő is azon a véleményen van, hogy a szülők problémái, a családok válsága csapódik le így a diákokon, akik ilyen módon vezetik le a feszültséget.

Hasonlóan vélekedik László is, aki 9. évfolyamra jár.

- Sokan rögtön erőszakkal akarják rövidre zárni konfliktusaikat, hiszen a filmekben is ezt látják - mondta. - Sajnos, szerintem az sem segítene, ha megbeszélnék, mert egyszerűen nem képesek indulatok nélkül vitatkozni. Előbb-utóbb verekedés szokott lenni ebből is...

Noha a média révén manapság szinte nap mint nap szembesülnünk kell a gyerekek körében megnyilvánuló agresszív viselkedéssel, Gigler László, a Cirill-Metód Általános Iskola igazgatóhelyettese mégis úgy véli, ugrásszerűen az utóbbi időben sem emelkedett ezen erőszakos cselekedetek száma, bár tény, hogy súlyosságuk viszont igen.

A zalavári iskolában a kezelésre szoruló agresszív gyerekek a létszám mintegy 10 százalélkát alkotják, ám a megnyilvánulások alapján akár minden második-harmadik gyerek átbillenhet ebbe a kategóriába.

- A tanórákon általában nincsen rendbontás, ám, mivel a gyerekek egy része nem szeret hazamenni, s ha nem is szervezett formában, de az iskolában maradnak tanítás után is, az összezördülések főleg a délutáni órákban történnek. Szerencsére a tanárok ellen irányuló agresszió nálunk egyáltalán nem jellemző, ám egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a felnőtt jelenléte már nem fékező erő a gyerekek számára.

A szakember tapasztalatai szerint egyre több a depressziós gyermek, és a többségüket semmilyen eszközzel nem lehet kizökkeneteni saját maga alkotta világából. Az viszont, aki semmire nem reagál, nem is kezelhető.

- Mivel sem az iskola, sem a gyermekvédelmi szolgálat kezében nincsenek hathatós eszközök, a probléma megoldására mindössze egyetlen gyakorlati út létezik: terápiás kezelés a Gyermek és Ifjúságvédelmi Intézetben, amelyet viszont a gyerekek csak szülői beleegyezéssel vehetnek igénybe. A másik - egyelőre csak elméleti lehetőség - pedig a mostanában oly sokat emlegetett iskolapszichológusi hálózat kiépítése, egyik napról a másikra azonban ez sem valósítható meg.

Problémát jelent az iskolák számára az is, tudjuk meg a szakembertől, hogy a legtöbb szülő csak addig együttműködő, amíg nem az ő gyermekéről van szó, ám, amint érintetté válik, hárítani kezd.

- Véleményem szerint az önkormányzati szövetség javaslata, miszerint a tanköteles korú gyereket, ha nem a szabályoknak megfelelően viselkedik, tiltsuk ki az iskolából, semmiképp nem megoldás, bár gyógypedagógusként én azt gondolom, minden gyermek nem integrálható. Mivel rengeteg feszültséget szül fennartó és intézmény között, nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy azok az iskolák, amelyek hátrányos helyzetű tanulókat fogadnak, több pályázati forráshoz juthatnak. Kiutat jelenthetne azonban, ha kistérségi szinten olyan speciális tagozatokat hoznának létre, ahol a szociálisan és emocionálisan sérült tanulókkal felkészült pszichopedagógus foglalkozna, így ez a központi intézményrendszer társadalmi beilleszkedésüket is nagy mértékben elősegítené.

De mit gondolnak minderről maguk az érintettek? A tizenéves megyeszékhelyi fiatalokkal való beszélgetésből kiderül: a legtöbb agresszív megnyilvánulás szerelemféltésből ered. A kilencedikes István például a legtöbb esetben barátnője miatt ragadtatja magát erőszakra.

- Nagyon zavar, ha valaki megbámulja azt, akit szeretek, ám mielőtt ütnék, mindig figyelmeztetem az illetőt, mi lesz a következménye, ha nem viselkedik rendesen. Előfordult már olyan is, hogy csapatostul vonultunk egy srác háza elé, és látva engem és a barátaimat, nem mert lejönni.

István egyik véres verekedéséről egyébként az interneten is kering egy felvétel, amin épp egy piercinget ver ki egyik társa szájából. Ám, mint mondja, mindig tudja: mikor kell megállni.

- Hallottam már olyan esetről is, hogy valaki csak azért került be az intenzív osztályra, mert ahogy levette válláról a táskát, megütött vele valakit, aki még a kórházba is utána ment, hogy megfenyegesse - meséli a szintén 9. évfolyamos Dániel, aki hetedikben annyira megütötte egyik osztálytársát, hogy az jó ideig alig kapott levegőt.

A verekedés azonban már nem a fiúk kiváltsága, lányokra is éppen úgy jellemző, világosít fel bennünket Kata és Szandra. A gyengébbik nem szintén féltékenységből, ritkább esetben bandaháború során üt.

A fiataloktól megtudjuk azt is: az egyik megyeszékhelyi benzinkúton rendszeresek a landorhegyi és vizslaparki bandák összecsapásai; ezekben a fiatalok mellett néhány szülő is részt vesz...

Ezek is érdekelhetik