Vadul és ártatlanul

Ilyenek voltunk: vadak és jók, bűnösök közt is ártatlanok... - zengik kórusban a megyeszékhelyi Csány László Közgazdasági Szakközépiskola 12. B osztályának tanulói, akik nemes egyszerűséggel becézik csoportjukat: a zosztályközösség . A fiatalok kissé rekedten énekelnek, de nem is csoda, hiszen második napja járják a várost, hogy muzsikával és nosztalgiázással búcsúzzanak tanáraiktól és a boldog diákévektől. Noha előttük az érettségi, semmi jelét nem mutatják a vizsgadrukknak, de most másra koncentrálnak - beszélgetéseikben a régvolt, a titkolt, az örökké emlékezetes pillanatok kerülnek előtérbe.

- Nem volt semmi, amikor két évvel ezelőtt egészen Zalalövőig bicikliztünk egy osztálykirándulás alkalmából! - harsogja Balogh Szilvia, aki megkér: keresztnevéből hagyjam ki az a betűt, neki a Szilvi a tisztességes megszólítása.

- De ne felejtsd el, hogy vissza is kellett kerekeznünk! Hát az tényleg durva volt! - kontráz rá Szeglet Eszter.

De, hogy mégiscsak sportos csapatról van szó, mi sem támasztja alá jobban, mint Csordás Evelin vallomása, aki az elmúlt évek legjobb bulijának a szarvaskendi lovastúrát titulálja. Ám a hamiskás mosolyok arról árulkodnak, hogy a zosztályközösség nem csak a sportolás rejtelmeit vette górcső alá a lovardában - s a diákok végül is kibökik az igazságot: volt minden: karaoke-verseny, iszogatás, táncmaraton .

A csányosok az informatikát oktató Nagy Imrénél vizitelnek először, hangtarsolyaikból klasszikus számok kerülnek elő, így nem lepődöm meg, hogy a lázas ifjúság éneklés közben megfogadja: húsz év múlva újra találkoznak. Orbán Bianka, aki nem mellesleg személyesen találkozott az igazi Télapóval a Mikulásgyárban egy decemberi osztálykirándulás során, előveszi a tanárok és diákok beszólásait, aranyköpéseit tartalmazó füzetecskét, s fennhangon idézi egyik oktatójuk figyelmeztetését: Gyerekek, ti egy hatalmas nagy tévhitben vagytok. Abban a tévhitben, hogy nem kell tanulnotok. 

Na persze a srácok azt már nem kötik az orromra, kinek a szájából hangzott el az ominózus mondás, de azt azért elárulják: rajtuk kívül senki sem tudja, hogy az osztályukban a tábla fölötti kép üvegét egy diákcsíny eltüntette . Amúgy mindenkit vigasztaljon a tudat, hogy a képkeret ettől függetlenül is megáll a helyén. 

Útban Vajmi Mária tanárnő lakása felé Horváth Éva nevetve felemlegeti: a pedagógusok számos névvel illették őket, a legemlékezetesebbek közé tartoznak a Mazsola, a Grillcsirke és a Gengszter titulusok. A fiatalok végül Gyenese András osztályfőnöktől búcsúznak, aki négy éven keresztül egyengette útjukat, az osztályteremben és a sportpályán egyaránt.

Noha a szerenádozók még a múltra emlékeznek, de már a közeljövőre készülődnek. Az érettségit követő napokat piros betűs ünnepként jegyzik: június 19-ét és 20-át hivatalosan is bulinappá nyilvánították, és elszánt tekintetük kétséget sem hagy afelől, hogy szórakozni kívánnak.

Vadul és ártatlanul...

Nézze meg a végzősök polgárrá avatását itt!