Tudják, mit esznek

A falvakban azonban az elmúlt években alaposan megfakult az egykor oly népszerű szokás, néhány esztendeje alig-alig veri fel a szombat reggelek csendjét disznóvisítás.

- Ennek több oka van. Egyrészt a falvak lakossága elöregedett, az idős emberek már nem tudják ellátni, gondozni az állatokat, inkább boltban beszerzik a húst. Másrészt valóban csak akkor éri meg disznót tartani, ha az embernek van takarmánya, s azt nem kell iszonyatosan drágán megvenni - fogalmazott a múlt szombaton, az elmaradhatatlan disznóöléses pálinkázást követően a szalapai Szalai Szilveszter, aki telenként ellátta a faluban a bölléri feladatokat. - Ha megkérnek, megyek én még ma is vágni, ám egyre kevesebb a disznó. Tíz éve Szalapán még minden második háznál tartottak átlagosan kettőt, egy-két esztendeje ez a szám minimálisra csökkent.

- Én is csak azért tartom a disznót - folytatta -, mert van takarmányom, egyébként nem érné meg. Illetve abból a szempontból feltétlenül, hogy tudom, az állat hónapokon át mit eszik, s azt is, hogy milyen húst fogyasztunk majd. A hazai az igazi...

- Nos, ez megkérdőjelezhetetlen igazság - tette hozzá a közelben lakó Renczes István, aki fogóként segített a disznóölésnél. - Én is tartok kimondottan saját, családi fogyasztásra disznót, idén kettőt vágtunk, de volt már rá példa, hogy hármat neveltünk fel. A hús nagy része a fagyasztóba kerül, a falusi szokásokat tartva füstölünk is, valamint készítünk hurkát, kolbászt, préshurkát, a jól bevált receptek alapján.

A Szalai családnál is hasonlóképpen alakul a feldolgozás menete, az igények azonban némiképp változtak az elmúlt évtizedek alatt.

- Régen a legtöbb családnál az volt a lényeg, hogy minél több zsírt tudjanak kisütni, a szalonna pedig minél vastagabb legyen. Nos, ez a világ elmúlt, a disznózsírt már senki nem keresi, kimondottan a hús a lényeg. Ennek a disznónak alig lesz tíz kilogrammnyi zsírja - mutatott a rendfán lógó állatra. - Legtöbben egyébként pontosan ennek megfelelően választják meg a malac fajtáját. Persze, mondhatná valaki, hogy a húst beszerezhetjük boltban, az szerintem manapság igen nagy merészség.

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

- Ennek több oka van. Egyrészt a falvak lakossága elöregedett, az idős emberek már nem tudják ellátni, gondozni az állatokat, inkább boltban beszerzik a húst. Másrészt valóban csak akkor éri meg disznót tartani, ha az embernek van takarmánya, s azt nem kell iszonyatosan drágán megvenni - fogalmazott a múlt szombaton, az elmaradhatatlan disznóöléses pálinkázást követően a szalapai Szalai Szilveszter, aki telenként ellátta a faluban a bölléri feladatokat. - Ha megkérnek, megyek én még ma is vágni, ám egyre kevesebb a disznó. Tíz éve Szalapán még minden második háznál tartottak átlagosan kettőt, egy-két esztendeje ez a szám minimálisra csökkent.

- Én is csak azért tartom a disznót - folytatta -, mert van takarmányom, egyébként nem érné meg. Illetve abból a szempontból feltétlenül, hogy tudom, az állat hónapokon át mit eszik, s azt is, hogy milyen húst fogyasztunk majd. A hazai az igazi...

- Nos, ez megkérdőjelezhetetlen igazság - tette hozzá a közelben lakó Renczes István, aki fogóként segített a disznóölésnél. - Én is tartok kimondottan saját, családi fogyasztásra disznót, idén kettőt vágtunk, de volt már rá példa, hogy hármat neveltünk fel. A hús nagy része a fagyasztóba kerül, a falusi szokásokat tartva füstölünk is, valamint készítünk hurkát, kolbászt, préshurkát, a jól bevált receptek alapján.

A Szalai családnál is hasonlóképpen alakul a feldolgozás menete, az igények azonban némiképp változtak az elmúlt évtizedek alatt.

- Régen a legtöbb családnál az volt a lényeg, hogy minél több zsírt tudjanak kisütni, a szalonna pedig minél vastagabb legyen. Nos, ez a világ elmúlt, a disznózsírt már senki nem keresi, kimondottan a hús a lényeg. Ennek a disznónak alig lesz tíz kilogrammnyi zsírja - mutatott a rendfán lógó állatra. - Legtöbben egyébként pontosan ennek megfelelően választják meg a malac fajtáját. Persze, mondhatná valaki, hogy a húst beszerezhetjük boltban, az szerintem manapság igen nagy merészség.

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

- Ennek több oka van. Egyrészt a falvak lakossága elöregedett, az idős emberek már nem tudják ellátni, gondozni az állatokat, inkább boltban beszerzik a húst. Másrészt valóban csak akkor éri meg disznót tartani, ha az embernek van takarmánya, s azt nem kell iszonyatosan drágán megvenni - fogalmazott a múlt szombaton, az elmaradhatatlan disznóöléses pálinkázást követően a szalapai Szalai Szilveszter, aki telenként ellátta a faluban a bölléri feladatokat. - Ha megkérnek, megyek én még ma is vágni, ám egyre kevesebb a disznó. Tíz éve Szalapán még minden második háznál tartottak átlagosan kettőt, egy-két esztendeje ez a szám minimálisra csökkent.

- Én is csak azért tartom a disznót - folytatta -, mert van takarmányom, egyébként nem érné meg. Illetve abból a szempontból feltétlenül, hogy tudom, az állat hónapokon át mit eszik, s azt is, hogy milyen húst fogyasztunk majd. A hazai az igazi...

- Nos, ez megkérdőjelezhetetlen igazság - tette hozzá a közelben lakó Renczes István, aki fogóként segített a disznóölésnél. - Én is tartok kimondottan saját, családi fogyasztásra disznót, idén kettőt vágtunk, de volt már rá példa, hogy hármat neveltünk fel. A hús nagy része a fagyasztóba kerül, a falusi szokásokat tartva füstölünk is, valamint készítünk hurkát, kolbászt, préshurkát, a jól bevált receptek alapján.

A Szalai családnál is hasonlóképpen alakul a feldolgozás menete, az igények azonban némiképp változtak az elmúlt évtizedek alatt.

- Régen a legtöbb családnál az volt a lényeg, hogy minél több zsírt tudjanak kisütni, a szalonna pedig minél vastagabb legyen. Nos, ez a világ elmúlt, a disznózsírt már senki nem keresi, kimondottan a hús a lényeg. Ennek a disznónak alig lesz tíz kilogrammnyi zsírja - mutatott a rendfán lógó állatra. - Legtöbben egyébként pontosan ennek megfelelően választják meg a malac fajtáját. Persze, mondhatná valaki, hogy a húst beszerezhetjük boltban, az szerintem manapság igen nagy merészség.

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

- Én is csak azért tartom a disznót - folytatta -, mert van takarmányom, egyébként nem érné meg. Illetve abból a szempontból feltétlenül, hogy tudom, az állat hónapokon át mit eszik, s azt is, hogy milyen húst fogyasztunk majd. A hazai az igazi...

- Nos, ez megkérdőjelezhetetlen igazság - tette hozzá a közelben lakó Renczes István, aki fogóként segített a disznóölésnél. - Én is tartok kimondottan saját, családi fogyasztásra disznót, idén kettőt vágtunk, de volt már rá példa, hogy hármat neveltünk fel. A hús nagy része a fagyasztóba kerül, a falusi szokásokat tartva füstölünk is, valamint készítünk hurkát, kolbászt, préshurkát, a jól bevált receptek alapján.

A Szalai családnál is hasonlóképpen alakul a feldolgozás menete, az igények azonban némiképp változtak az elmúlt évtizedek alatt.

- Régen a legtöbb családnál az volt a lényeg, hogy minél több zsírt tudjanak kisütni, a szalonna pedig minél vastagabb legyen. Nos, ez a világ elmúlt, a disznózsírt már senki nem keresi, kimondottan a hús a lényeg. Ennek a disznónak alig lesz tíz kilogrammnyi zsírja - mutatott a rendfán lógó állatra. - Legtöbben egyébként pontosan ennek megfelelően választják meg a malac fajtáját. Persze, mondhatná valaki, hogy a húst beszerezhetjük boltban, az szerintem manapság igen nagy merészség.

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

- Én is csak azért tartom a disznót - folytatta -, mert van takarmányom, egyébként nem érné meg. Illetve abból a szempontból feltétlenül, hogy tudom, az állat hónapokon át mit eszik, s azt is, hogy milyen húst fogyasztunk majd. A hazai az igazi...

- Nos, ez megkérdőjelezhetetlen igazság - tette hozzá a közelben lakó Renczes István, aki fogóként segített a disznóölésnél. - Én is tartok kimondottan saját, családi fogyasztásra disznót, idén kettőt vágtunk, de volt már rá példa, hogy hármat neveltünk fel. A hús nagy része a fagyasztóba kerül, a falusi szokásokat tartva füstölünk is, valamint készítünk hurkát, kolbászt, préshurkát, a jól bevált receptek alapján.

A Szalai családnál is hasonlóképpen alakul a feldolgozás menete, az igények azonban némiképp változtak az elmúlt évtizedek alatt.

- Régen a legtöbb családnál az volt a lényeg, hogy minél több zsírt tudjanak kisütni, a szalonna pedig minél vastagabb legyen. Nos, ez a világ elmúlt, a disznózsírt már senki nem keresi, kimondottan a hús a lényeg. Ennek a disznónak alig lesz tíz kilogrammnyi zsírja - mutatott a rendfán lógó állatra. - Legtöbben egyébként pontosan ennek megfelelően választják meg a malac fajtáját. Persze, mondhatná valaki, hogy a húst beszerezhetjük boltban, az szerintem manapság igen nagy merészség.

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

- Nos, ez megkérdőjelezhetetlen igazság - tette hozzá a közelben lakó Renczes István, aki fogóként segített a disznóölésnél. - Én is tartok kimondottan saját, családi fogyasztásra disznót, idén kettőt vágtunk, de volt már rá példa, hogy hármat neveltünk fel. A hús nagy része a fagyasztóba kerül, a falusi szokásokat tartva füstölünk is, valamint készítünk hurkát, kolbászt, préshurkát, a jól bevált receptek alapján.

A Szalai családnál is hasonlóképpen alakul a feldolgozás menete, az igények azonban némiképp változtak az elmúlt évtizedek alatt.

- Régen a legtöbb családnál az volt a lényeg, hogy minél több zsírt tudjanak kisütni, a szalonna pedig minél vastagabb legyen. Nos, ez a világ elmúlt, a disznózsírt már senki nem keresi, kimondottan a hús a lényeg. Ennek a disznónak alig lesz tíz kilogrammnyi zsírja - mutatott a rendfán lógó állatra. - Legtöbben egyébként pontosan ennek megfelelően választják meg a malac fajtáját. Persze, mondhatná valaki, hogy a húst beszerezhetjük boltban, az szerintem manapság igen nagy merészség.

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

- Nos, ez megkérdőjelezhetetlen igazság - tette hozzá a közelben lakó Renczes István, aki fogóként segített a disznóölésnél. - Én is tartok kimondottan saját, családi fogyasztásra disznót, idén kettőt vágtunk, de volt már rá példa, hogy hármat neveltünk fel. A hús nagy része a fagyasztóba kerül, a falusi szokásokat tartva füstölünk is, valamint készítünk hurkát, kolbászt, préshurkát, a jól bevált receptek alapján.

A Szalai családnál is hasonlóképpen alakul a feldolgozás menete, az igények azonban némiképp változtak az elmúlt évtizedek alatt.

- Régen a legtöbb családnál az volt a lényeg, hogy minél több zsírt tudjanak kisütni, a szalonna pedig minél vastagabb legyen. Nos, ez a világ elmúlt, a disznózsírt már senki nem keresi, kimondottan a hús a lényeg. Ennek a disznónak alig lesz tíz kilogrammnyi zsírja - mutatott a rendfán lógó állatra. - Legtöbben egyébként pontosan ennek megfelelően választják meg a malac fajtáját. Persze, mondhatná valaki, hogy a húst beszerezhetjük boltban, az szerintem manapság igen nagy merészség.

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

A Szalai családnál is hasonlóképpen alakul a feldolgozás menete, az igények azonban némiképp változtak az elmúlt évtizedek alatt.

- Régen a legtöbb családnál az volt a lényeg, hogy minél több zsírt tudjanak kisütni, a szalonna pedig minél vastagabb legyen. Nos, ez a világ elmúlt, a disznózsírt már senki nem keresi, kimondottan a hús a lényeg. Ennek a disznónak alig lesz tíz kilogrammnyi zsírja - mutatott a rendfán lógó állatra. - Legtöbben egyébként pontosan ennek megfelelően választják meg a malac fajtáját. Persze, mondhatná valaki, hogy a húst beszerezhetjük boltban, az szerintem manapság igen nagy merészség.

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

A Szalai családnál is hasonlóképpen alakul a feldolgozás menete, az igények azonban némiképp változtak az elmúlt évtizedek alatt.

- Régen a legtöbb családnál az volt a lényeg, hogy minél több zsírt tudjanak kisütni, a szalonna pedig minél vastagabb legyen. Nos, ez a világ elmúlt, a disznózsírt már senki nem keresi, kimondottan a hús a lényeg. Ennek a disznónak alig lesz tíz kilogrammnyi zsírja - mutatott a rendfán lógó állatra. - Legtöbben egyébként pontosan ennek megfelelően választják meg a malac fajtáját. Persze, mondhatná valaki, hogy a húst beszerezhetjük boltban, az szerintem manapság igen nagy merészség.

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

- Régen a legtöbb családnál az volt a lényeg, hogy minél több zsírt tudjanak kisütni, a szalonna pedig minél vastagabb legyen. Nos, ez a világ elmúlt, a disznózsírt már senki nem keresi, kimondottan a hús a lényeg. Ennek a disznónak alig lesz tíz kilogrammnyi zsírja - mutatott a rendfán lógó állatra. - Legtöbben egyébként pontosan ennek megfelelően választják meg a malac fajtáját. Persze, mondhatná valaki, hogy a húst beszerezhetjük boltban, az szerintem manapság igen nagy merészség.

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

- Régen a legtöbb családnál az volt a lényeg, hogy minél több zsírt tudjanak kisütni, a szalonna pedig minél vastagabb legyen. Nos, ez a világ elmúlt, a disznózsírt már senki nem keresi, kimondottan a hús a lényeg. Ennek a disznónak alig lesz tíz kilogrammnyi zsírja - mutatott a rendfán lógó állatra. - Legtöbben egyébként pontosan ennek megfelelően választják meg a malac fajtáját. Persze, mondhatná valaki, hogy a húst beszerezhetjük boltban, az szerintem manapság igen nagy merészség.

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

A fél disznó átlagos ára 500-550 forint körül mozog kilogrammonként, míg az élő sertést 330-350 forint körül lehet megvenni a házaknál. Szalai Szilveszter négy malacot vett júniusban, darabonként 13500 forintért. Kettőt - 130-155 kilogrammosokat - saját célra vágott le, kettőt pedig eladott. Azt mondja, visszakapta a malacok árát, s még egy kicsi pluszpénz is maradt, nem is beszélve a feldolgozott, lefagyasztott húsokról, s a töltelékekről, melyekkel kitartanak a következő disznóvágásig.

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

Nem mondhatják el ugyanezt a vásárlók, a hús ára ugyanis egyre emelkedik. Ennek ellenére a falvakban a baromfi helyett még mindig inkább a sertéshúst veszik. Ahogy Andorkó Győző megjegyezte, azért, mert azt szokták meg.A kizárólag húsféléket kínáló mozgóárus - aki az idős emberek helyzetét szeretné megkönnyíteni tevékenységével - azt mondja, a húsok vásárlásánál is legfontosabb szempont a bizalom.

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A családé az egészségügyi és higiéniai felelősség is. A felröppent minisztériumi elképzelésben az szerepel, hogy ha nemcsak a szűk család fogyasztana a disznótorosból, hanem ajándékba is adnának abból, akkor az állatot nem vághatnák le otthon, hanem csak vágóhídon.

- Nem is értem ezt az egészet. A disznóölés így is megszűnőben van, teljesen el akarják lehetetleníteni a falusi embereket?! - így Szalai Szilveszter. - Sokszorozódnának a költségek, ha vágóhídra kellene vinni a disznót, meg honnan tudnám, hogy mit és mennyi húst kapok vissza? Biztosra veszem azt is, hogy ezt a folyamatot nem tudnák ellenőrizni.

- Hallottam én is, rossz ötlet ez - mondott véleményt Renczes István. - Azt hiszem, falun senki nem ért egyet ezzel a tervezettel!

Tegnapi hír, hogy az agrárminiszter maga is cáfolta, hogy a tárca a házi disznóvágások betiltására készül. Szerinte a híresztelés csak félreértésen alapult, szavai szerint semmiféle újabb korlátozást nem vezetnek be.Nem igaz, hogy bárki is korlátozni tervezi a házi disznóvágásokat

- Tény, hazánkban egyre kevesebb a disznó, pedig a házaknál tartott állat volt a legbiztosabb forrás. Néhány éve azonban változtak a szokások, így a vásárlásiak is. Való igaz, az állatot csak akkor éri meg otthon tartani, ha a takarmány rendelkezésre áll, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk egy 120 kilogrammos disznóból mennyi a veszendőbe menő felesleg. De legalább biztos a származása. Sajnos rengeteg rossz hírt hallani arról, hogy ismeretlen helyekről behozott, kétes minőségű húsok kerülnek az országba. Az államnak ezt nem szabadna megengednie, mert már sokan félnek a vásárlástól. Baj, hogy míg a falusi emberek fél évig kiváló takarmánnyal, terménnyel, darával, táppal nevelgették, nevelgetik a disznókat, addig sok nagyüzemi helyen most egy-két hónap alatt szójával hirtelen felfújják az állatokat. Ha már az emberek vásárlásra adják a fejüket, akkor jól teszik, ha nagy vágóhidakon, minősített helyen teszik ezt. Egyébként is úgy látom, a legtöbben - főként a nyugdíjasok - már nem spájzolnak be húsból, inkább gyakrabban vesznek, kevesebbet.

S ha már a jövőt említettük, akkor ide kívánkozik egy friss hír, mely szerint az agrártárca - európai uniós állat-egészségügyi előírásokra hivatkozva - véget vetne a disznóölés hagyományának, de legalábbis alaposan megtépázná azt. Jelenleg a klasszikus otthoni disznóvágáshoz nem kell semmilyen engedély, igaz, kikötés, hogy a hús és egyéb termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A cs