2007.01.29. 03:27
Nyargalás a hóban
Becsvölgye - Alig rezdül valami élet a szombat délelőtti szikrázó napsütésben a szegek vidékén. Gombosszeg határában csak egy varjú pásztázza a tájat a vadles magasából, odébb fagyott ruhák meredeznek a szárítókötélen.
- Gyönyörű volt a táj - erősít meg Pais Béla, immár a békésen gőzölgő lovak mellett állva. Az egykori focista kilenc éve tart lovakat hobbiból, Fraila mellett egy kiscsikó is szaladgál az udvarban, Ádám pedig szinte közöttük nőtt fel.
- A nagybátyám jóvoltából mindig voltak lovaink, előbb ültem rajtuk, mint biciklin - meséli.
- Jó, ha egy tapasztalt ember tanítja a kezdőt, de ha valaki szereti az állatot, s odafigyel rá, magától is megtanulhatja a módját - utal Ádám a lovaglás alapismereteire.
Vajon a lovak hogy bírják a telet? - tudakoljuk. Elmondják, jól alkalmazkodnak a hideghez, hosszabb szőrt növesztenek, s meg is iperednek a téli hónapokban. Hiszen a gondos gazda bőkezűbben méri az abrakot, amikor már fogyni látja rajtuk a zöldellő évszakokban felhalmozott tartalékot.
- Arra is ügyelni kell ilyenkor, hogy a túra végén szárazra lovagoljuk őket, hiszen ha elmarad a levezető séta, megfázhat a verejtékező állat - magyarázza Béla.
A lóra is kell téli gumi? - kíváncsiskodunk. Mint megállapítjuk, Fraila és Villám nem visel patkót, de a naponta futtatott pacik bizony védőzoknit kapnak ilyentájt, hogy a jeges terep fel ne sértse érzékeny lábszárukat. Paiséknál amúgy a garázsban hintó áll az autó helyén, Ádáméknál pedig egy lovasszán várja, hogy a két nyihogó összeszokjon, s együtt lehessen befogni őket. Még csak most barátkoznak ugyanis, mindkettő friss beszerzés. Megtudjuk, Becsvölgyén nagy hagyományai vannak a lótartásnak, sokan ma is velük vontatják be traktor helyett az erdőről a kivágott fát. Felbukkan a ház asszonya, Paisné Molnár Barbara tanítónő, aki kézen fogva vezeti a kétéves Jankát. Az ifjú hölgy máris jó barátságot ápol a hátasokkal.
- Nagyon élvezi, alig akar leszállni róla - mondja Barbara, s bemutatót is kapunk Janka tudományából. Valóban, félelem nélkül, a sörénybe kapaszkodva üli meg, ráadásul szőrén. - Családtagok ők is, mint másutt a kutyák - utal a szoros kapcsolatra édesanyja.
- Van velük munka, de nem bánom - így Béla. - Én még ganajozni is szeretek, mert addig is a lovat nézhetem...