Belföld

2006.07.21. 02:29

Az ingázók ragaszkodnak hozzá

Zalaegerszeg - Ha a szaktárca tervei realizálódnak, a személyszállítás felszámolása három zalai vasúti szakaszt is érint majd. Ezúttal a Zalalövő-Körmend és a Zalabér-Zalaszentgrót távot vettük górcső alá, holnapi számunkban pedig a Zalaegerszeg-Rédics vona- lon szerzett tapasztalatainkról számolunk be.

Mórocz Zsolt

Szerda reggel 5 óra 35 perc, Zalalövő. A vasúti váróterem nyitva, a pénztár még üres. - A vonaton lehet jegyet venni - világosít fel egy várakozó férfi, majd útmutatása szerint felszállok az egyvagonos piroskára. A jegykezelőt a kocsiban találom, hamar szóba elegyedünk.

- Elképzelhető, hogy a gazdaságosságot nehéz elérni, de igény van a járatra, és az itt élőket súlyosan érintené ha megszűnne, ugyanis sokan ehhez vannak kötve, ha közlekedni akarnak - jegyzi meg elöljáróban, majd hozzáteszi bár a járat rezsije alacsony, az is igaz, hogy a pálya rossz minőségű, így sokat kellene költeni rá. Többször betegeskedett már e szakasz, legutóbb például közel fél évig vonatpótló autóbuszok szállították az utasokat, s csak idén tavaszra sikerült újra járható állapotba hozni a sínpárt. Ezért elég lassú is a szerelvény, mondja, bár a 23 kilométernyi Zalalövő-Körmend szakaszra 34 perc utazási időt ígér a menetrend; ez a két megállót (Zalaháshágy-Szőce és Nádasd) figyelembe véve nem is olyan rossz teljesítmény. A teljes árú jegy amúgy 264 forintba kerül - a Volánnál érdeklődve megtudom ha 35 kilométer közúti távot veszünk alapul, a buszra 445 forintot kell fizetnünk. Egyelőre olcsóbb megoldás tehát a vonatozás.

Induláskor hatan ülünk a kocsiban, bár a kalauz szerint iskolaidőben telt ház is előfordul, no és a 6 órás műszakkezdésre igyekvők már a korábbi járattal elutaztak. A zalaháshágyi állomásig valóban rángat-zötykölődik a vonat, bizonyítva a sínpár megviseltségét.

Körmend előtt, a felújításra szoruló Rába-híd környékén is majdhogynem lépésben képes csak haladni a jármű; beszélgetőtársam úgy véli, hatalmas összeget emésztene fel a szakasz teljes helyreállítása. Mivel az első megállóban senki nem száll fel, a lövői utasokhoz fordulok kérdéseimmel.

- Általában Egerszegre járunk vonattal, ezzel ritkábban utazunk, de jobban szeretjük, mint a buszt, mert kényelmesebb. Régebben sokkal többen közlekedtek ezen a vonalon, például akik a körmendi tápszergyárba, vagy Szombathelyre jártak dolgozni - válaszolja Dávid József, negatívumként említve, hogy a vonat sokszor koszos; ezzel a kocsival éppen nincs ilyen baj, de az egerszegi járattal annál inkább, mondja. A mellette ülő idősebb férfi hozzáteszi ha több munkahely lenne a térségben, nőne az utasok száma is. Amúgy a vonat és a busz is majdnem egyszerre indul, így mindenki szabadon választhatja a kedvére valót...

A Vas megyei Nádasdon újabb utasok érkeznek; ők már rendszeresen ingáznak e szakaszon.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

- Elképzelhető, hogy a gazdaságosságot nehéz elérni, de igény van a járatra, és az itt élőket súlyosan érintené ha megszűnne, ugyanis sokan ehhez vannak kötve, ha közlekedni akarnak - jegyzi meg elöljáróban, majd hozzáteszi bár a járat rezsije alacsony, az is igaz, hogy a pálya rossz minőségű, így sokat kellene költeni rá. Többször betegeskedett már e szakasz, legutóbb például közel fél évig vonatpótló autóbuszok szállították az utasokat, s csak idén tavaszra sikerült újra járható állapotba hozni a sínpárt. Ezért elég lassú is a szerelvény, mondja, bár a 23 kilométernyi Zalalövő-Körmend szakaszra 34 perc utazási időt ígér a menetrend; ez a két megállót (Zalaháshágy-Szőce és Nádasd) figyelembe véve nem is olyan rossz teljesítmény. A teljes árú jegy amúgy 264 forintba kerül - a Volánnál érdeklődve megtudom ha 35 kilométer közúti távot veszünk alapul, a buszra 445 forintot kell fizetnünk. Egyelőre olcsóbb megoldás tehát a vonatozás.

Induláskor hatan ülünk a kocsiban, bár a kalauz szerint iskolaidőben telt ház is előfordul, no és a 6 órás műszakkezdésre igyekvők már a korábbi járattal elutaztak. A zalaháshágyi állomásig valóban rángat-zötykölődik a vonat, bizonyítva a sínpár megviseltségét.

Körmend előtt, a felújításra szoruló Rába-híd környékén is majdhogynem lépésben képes csak haladni a jármű; beszélgetőtársam úgy véli, hatalmas összeget emésztene fel a szakasz teljes helyreállítása. Mivel az első megállóban senki nem száll fel, a lövői utasokhoz fordulok kérdéseimmel.

- Általában Egerszegre járunk vonattal, ezzel ritkábban utazunk, de jobban szeretjük, mint a buszt, mert kényelmesebb. Régebben sokkal többen közlekedtek ezen a vonalon, például akik a körmendi tápszergyárba, vagy Szombathelyre jártak dolgozni - válaszolja Dávid József, negatívumként említve, hogy a vonat sokszor koszos; ezzel a kocsival éppen nincs ilyen baj, de az egerszegi járattal annál inkább, mondja. A mellette ülő idősebb férfi hozzáteszi ha több munkahely lenne a térségben, nőne az utasok száma is. Amúgy a vonat és a busz is majdnem egyszerre indul, így mindenki szabadon választhatja a kedvére valót...

A Vas megyei Nádasdon újabb utasok érkeznek; ők már rendszeresen ingáznak e szakaszon.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

- Elképzelhető, hogy a gazdaságosságot nehéz elérni, de igény van a járatra, és az itt élőket súlyosan érintené ha megszűnne, ugyanis sokan ehhez vannak kötve, ha közlekedni akarnak - jegyzi meg elöljáróban, majd hozzáteszi bár a járat rezsije alacsony, az is igaz, hogy a pálya rossz minőségű, így sokat kellene költeni rá. Többször betegeskedett már e szakasz, legutóbb például közel fél évig vonatpótló autóbuszok szállították az utasokat, s csak idén tavaszra sikerült újra járható állapotba hozni a sínpárt. Ezért elég lassú is a szerelvény, mondja, bár a 23 kilométernyi Zalalövő-Körmend szakaszra 34 perc utazási időt ígér a menetrend; ez a két megállót (Zalaháshágy-Szőce és Nádasd) figyelembe véve nem is olyan rossz teljesítmény. A teljes árú jegy amúgy 264 forintba kerül - a Volánnál érdeklődve megtudom ha 35 kilométer közúti távot veszünk alapul, a buszra 445 forintot kell fizetnünk. Egyelőre olcsóbb megoldás tehát a vonatozás.

Induláskor hatan ülünk a kocsiban, bár a kalauz szerint iskolaidőben telt ház is előfordul, no és a 6 órás műszakkezdésre igyekvők már a korábbi járattal elutaztak. A zalaháshágyi állomásig valóban rángat-zötykölődik a vonat, bizonyítva a sínpár megviseltségét.

Körmend előtt, a felújításra szoruló Rába-híd környékén is majdhogynem lépésben képes csak haladni a jármű; beszélgetőtársam úgy véli, hatalmas összeget emésztene fel a szakasz teljes helyreállítása. Mivel az első megállóban senki nem száll fel, a lövői utasokhoz fordulok kérdéseimmel.

- Általában Egerszegre járunk vonattal, ezzel ritkábban utazunk, de jobban szeretjük, mint a buszt, mert kényelmesebb. Régebben sokkal többen közlekedtek ezen a vonalon, például akik a körmendi tápszergyárba, vagy Szombathelyre jártak dolgozni - válaszolja Dávid József, negatívumként említve, hogy a vonat sokszor koszos; ezzel a kocsival éppen nincs ilyen baj, de az egerszegi járattal annál inkább, mondja. A mellette ülő idősebb férfi hozzáteszi ha több munkahely lenne a térségben, nőne az utasok száma is. Amúgy a vonat és a busz is majdnem egyszerre indul, így mindenki szabadon választhatja a kedvére valót...

A Vas megyei Nádasdon újabb utasok érkeznek; ők már rendszeresen ingáznak e szakaszon.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

Induláskor hatan ülünk a kocsiban, bár a kalauz szerint iskolaidőben telt ház is előfordul, no és a 6 órás műszakkezdésre igyekvők már a korábbi járattal elutaztak. A zalaháshágyi állomásig valóban rángat-zötykölődik a vonat, bizonyítva a sínpár megviseltségét.

Körmend előtt, a felújításra szoruló Rába-híd környékén is majdhogynem lépésben képes csak haladni a jármű; beszélgetőtársam úgy véli, hatalmas összeget emésztene fel a szakasz teljes helyreállítása. Mivel az első megállóban senki nem száll fel, a lövői utasokhoz fordulok kérdéseimmel.

- Általában Egerszegre járunk vonattal, ezzel ritkábban utazunk, de jobban szeretjük, mint a buszt, mert kényelmesebb. Régebben sokkal többen közlekedtek ezen a vonalon, például akik a körmendi tápszergyárba, vagy Szombathelyre jártak dolgozni - válaszolja Dávid József, negatívumként említve, hogy a vonat sokszor koszos; ezzel a kocsival éppen nincs ilyen baj, de az egerszegi járattal annál inkább, mondja. A mellette ülő idősebb férfi hozzáteszi ha több munkahely lenne a térségben, nőne az utasok száma is. Amúgy a vonat és a busz is majdnem egyszerre indul, így mindenki szabadon választhatja a kedvére valót...

A Vas megyei Nádasdon újabb utasok érkeznek; ők már rendszeresen ingáznak e szakaszon.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

Induláskor hatan ülünk a kocsiban, bár a kalauz szerint iskolaidőben telt ház is előfordul, no és a 6 órás műszakkezdésre igyekvők már a korábbi járattal elutaztak. A zalaháshágyi állomásig valóban rángat-zötykölődik a vonat, bizonyítva a sínpár megviseltségét.

Körmend előtt, a felújításra szoruló Rába-híd környékén is majdhogynem lépésben képes csak haladni a jármű; beszélgetőtársam úgy véli, hatalmas összeget emésztene fel a szakasz teljes helyreállítása. Mivel az első megállóban senki nem száll fel, a lövői utasokhoz fordulok kérdéseimmel.

- Általában Egerszegre járunk vonattal, ezzel ritkábban utazunk, de jobban szeretjük, mint a buszt, mert kényelmesebb. Régebben sokkal többen közlekedtek ezen a vonalon, például akik a körmendi tápszergyárba, vagy Szombathelyre jártak dolgozni - válaszolja Dávid József, negatívumként említve, hogy a vonat sokszor koszos; ezzel a kocsival éppen nincs ilyen baj, de az egerszegi járattal annál inkább, mondja. A mellette ülő idősebb férfi hozzáteszi ha több munkahely lenne a térségben, nőne az utasok száma is. Amúgy a vonat és a busz is majdnem egyszerre indul, így mindenki szabadon választhatja a kedvére valót...

A Vas megyei Nádasdon újabb utasok érkeznek; ők már rendszeresen ingáznak e szakaszon.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

Körmend előtt, a felújításra szoruló Rába-híd környékén is majdhogynem lépésben képes csak haladni a jármű; beszélgetőtársam úgy véli, hatalmas összeget emésztene fel a szakasz teljes helyreállítása. Mivel az első megállóban senki nem száll fel, a lövői utasokhoz fordulok kérdéseimmel.

- Általában Egerszegre járunk vonattal, ezzel ritkábban utazunk, de jobban szeretjük, mint a buszt, mert kényelmesebb. Régebben sokkal többen közlekedtek ezen a vonalon, például akik a körmendi tápszergyárba, vagy Szombathelyre jártak dolgozni - válaszolja Dávid József, negatívumként említve, hogy a vonat sokszor koszos; ezzel a kocsival éppen nincs ilyen baj, de az egerszegi járattal annál inkább, mondja. A mellette ülő idősebb férfi hozzáteszi ha több munkahely lenne a térségben, nőne az utasok száma is. Amúgy a vonat és a busz is majdnem egyszerre indul, így mindenki szabadon választhatja a kedvére valót...

A Vas megyei Nádasdon újabb utasok érkeznek; ők már rendszeresen ingáznak e szakaszon.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

Körmend előtt, a felújításra szoruló Rába-híd környékén is majdhogynem lépésben képes csak haladni a jármű; beszélgetőtársam úgy véli, hatalmas összeget emésztene fel a szakasz teljes helyreállítása. Mivel az első megállóban senki nem száll fel, a lövői utasokhoz fordulok kérdéseimmel.

- Általában Egerszegre járunk vonattal, ezzel ritkábban utazunk, de jobban szeretjük, mint a buszt, mert kényelmesebb. Régebben sokkal többen közlekedtek ezen a vonalon, például akik a körmendi tápszergyárba, vagy Szombathelyre jártak dolgozni - válaszolja Dávid József, negatívumként említve, hogy a vonat sokszor koszos; ezzel a kocsival éppen nincs ilyen baj, de az egerszegi járattal annál inkább, mondja. A mellette ülő idősebb férfi hozzáteszi ha több munkahely lenne a térségben, nőne az utasok száma is. Amúgy a vonat és a busz is majdnem egyszerre indul, így mindenki szabadon választhatja a kedvére valót...

A Vas megyei Nádasdon újabb utasok érkeznek; ők már rendszeresen ingáznak e szakaszon.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

- Általában Egerszegre járunk vonattal, ezzel ritkábban utazunk, de jobban szeretjük, mint a buszt, mert kényelmesebb. Régebben sokkal többen közlekedtek ezen a vonalon, például akik a körmendi tápszergyárba, vagy Szombathelyre jártak dolgozni - válaszolja Dávid József, negatívumként említve, hogy a vonat sokszor koszos; ezzel a kocsival éppen nincs ilyen baj, de az egerszegi járattal annál inkább, mondja. A mellette ülő idősebb férfi hozzáteszi ha több munkahely lenne a térségben, nőne az utasok száma is. Amúgy a vonat és a busz is majdnem egyszerre indul, így mindenki szabadon választhatja a kedvére valót...

A Vas megyei Nádasdon újabb utasok érkeznek; ők már rendszeresen ingáznak e szakaszon.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

- Általában Egerszegre járunk vonattal, ezzel ritkábban utazunk, de jobban szeretjük, mint a buszt, mert kényelmesebb. Régebben sokkal többen közlekedtek ezen a vonalon, például akik a körmendi tápszergyárba, vagy Szombathelyre jártak dolgozni - válaszolja Dávid József, negatívumként említve, hogy a vonat sokszor koszos; ezzel a kocsival éppen nincs ilyen baj, de az egerszegi járattal annál inkább, mondja. A mellette ülő idősebb férfi hozzáteszi ha több munkahely lenne a térségben, nőne az utasok száma is. Amúgy a vonat és a busz is majdnem egyszerre indul, így mindenki szabadon választhatja a kedvére valót...

A Vas megyei Nádasdon újabb utasok érkeznek; ők már rendszeresen ingáznak e szakaszon.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

A Vas megyei Nádasdon újabb utasok érkeznek; ők már rendszeresen ingáznak e szakaszon.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

A Vas megyei Nádasdon újabb utasok érkeznek; ők már rendszeresen ingáznak e szakaszon.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

- Szombathelyen dolgozom a vízműnél, s Körmenden kell átszállnom a másik vonatra. Busszal is tudnék utazni, de nem örülnék neki, mivel a cég csak egyféle közlekedési eszköz után fizet térítést, így az út fele a saját zsebemet terhelné. Tegnap hazafelé jövet például tele volt ez a kocsi, sokan rosszul járnának tehát, ha megszűnne - fogalmaz Borcsalmi József. Mint mondja, Nádasd és Körmend között 100 forintba kerül a jegy, míg buszon 146-ot kell fizetni ugyanezért a távért. Egy másik ülésen fiatal fiú és lány foglal helyet. Egyikük Körmendre tart - munkája miatt naponta igénybe veszi e járatot -, másikuk a vasi megyeszékhelyre; úgy tűnik tehát, hogy a két megye és a vasi városok közötti összeköttetésben is fontos szerepet játszik a vonal. - Nem jelentene megoldhatatlan problémát, ha felszámolnák a szakaszt, de a csatlakozások biztosan roszszabbak lennének, és az a sok diák sem köszönné meg, aki gyakran megtölti az egész kocsit - közli a fiú.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

6 óra 7 perckor Körmendre érünk, két perccel korábban a menetrendben megjelöltnél. A szombathelyi vonat már vár ránk, az utasok többsége át is száll a gyorsjáratra. Visszafelé 7 óra 5-kor indul a lövői kocsi, így belefér még egy kávé a restiben. Félmosollyal konstatálom a vendégek olyan lelkiismeretesen isszák a nagyfröccsöt reggel negyed 7-kor, mintha muszáj volna...

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a barátságos nyári fényviszonyoknak köszönhető, de festőien szépnek találom az erdőkkel tarkított tájat, melyet kettészel a sínpár.) Nádasdon aztán megfeleződik a létszám, ám még így is sokan utaznak tovább Zalalövő felé; igazán akkor lepődöm meg, mikor az általam végállomásnak hitt városban alig egy-ketten hagyjuk el a vonatot. - Megyünk tovább Hodosra - ad magyarázatot az egyik ülve maradó utas. Jelenleg tehát Körmendről Zalalövő érintésével a szlovén határig lehet közlekedni e járattal. Kérdéses persze, hogy még mennyi ideig.

Egyes hírek szerint a vonal működtetése iránt érdeklődést tanúsít a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (Gysev), valamint a Burgenlandi vasúttársaság is. Az ebben rejlő lehetőségekről Kozma János zalalövői polgármestertől érdeklődünk.

- Nyereséges csupán akkor lehet ez a szakasz, ha sikerülne teherforgalomra alkalmassá tenni, ehhez azonban fejleszteni kellene, nem pedig megszüntetni. Észak-déli irányba ez az egyetlen vasúti összeköttetés a térségben, ráadásul a 86-os út nagy forgalma bizonyítja, hogy van igény a teherforgalom beindítására - véli a polgármester, aki a közelmúltban több fórumon is felemelte szavát a felszámolás ellen. Mint fogalmaz, nem lehet az élet összes területét nyereség-veszteség alapon kezelni, a kis zalai falvak lakóinak ugyanis éppolyan alkotmányos joguk van a közlekedési szolgáltatások igénybe vételéhez, mint például a főváros peremkerületi lakóinak. A személyközlekedésből származó hiányt pedig kompenzálhatná a teherfuvarozás adta többletbevétel. Ennek feltétele azonban az innováció, a beruházás.

- A Gysev valószínűleg az év végén átveszi a MÁV-tól a Szombathely-Szentgotthárd vonalat, és ha ezt a szakaszt is megszerezné, rá lehetne csatlakozni a magyar-szlovén vasútvonalra. Én e megoldásokat is elfogadhatónak tartanám; a tárgyalások már folynak... - teszi hozzá.

Mindenesetre a kormány terveinek ismeretében nehezen érthető, hogy miért költöttek nemrég - állítólag - közel 90 millió forintot a vonal felújítására, ha a vagonok sora helyett előbb-utóbb az enyészet veszi birtokba azt.

Ugyanazzal a piroskával zötykölődöm visszafelé is, mint amelyikkel érkeztem, ám ezúttal kevés híján foglalt az összes ülőhely. (Talán a

Ezek is érdekelhetik