Baba

2008.06.03. 05:00

Apanapló - Rendelői élményeinkről, avagy amiről nem beszélünk

Amióta velünk vannak a gyerkőcök, lassan észre kellett vegyem, hogy baráti eszmecserék alkalmával mindig velük, róluk kezdődik minden rövid vagy hosszú beszélgetés. Hogyan fejlődnek, esznek, néznek, mennek, játszanak, mit mondtak utoljára okosat, szépet, jót, kedveset, vidámat vagy éppen teljesen értelmetlent. Egyszóval körülöttük forog a világ, és hozzájuk képest minden más háttérbe szorul.

Szalabán Attila

Legutóbb is arra eszméltem, még a BL-döntô másnapján sem a manchesteri diadal volt a legelsô téma, amit megvitattunk, megosztottunk egymással, hanem a barátom kisfiának egyik aranyköpése. 

Azt is megfigyeltem, hogy a gyerekbetegségekrôl ellenben valamiért szeretünk vagy mélyen hallgatni, vagy csak pár szóval elintézni az egészet: „megfázott egy kicsit, majd kiheveri” – legyintünk, és inkább a legújabb élményekre térünk át. Pedig – sajnos – tény, hogy meglehetôsen gyakran betegednek meg, óvodából, játszótérrôl, mindenféle közösségi eseményrôl hurcolják haza a kórokozókat. De legalább erôsödik az immunrendszerük – szokott ilyenkor elhangozni az optimista szülôi mondat. 

Kislányaim is gyakran látogatják a rendelôket, a legutóbbi vizsgálataik során mindketten be is mutatkoztak, annak rendje-módja szerint. 

Duc volt a könnyebb eset: ô „csak” egy órán ke keresztül üvöltött, rugdalózott, toporzékolt, futkosott, egyszóval teli torokból hisztizett a váróteremben, mielôtt megkapta volna az oltását. 

Hédi inkább édesapjának biztosított egy kis esti pluszmunkát: mivel fájlalta a torkát, megmosdattuk, felöltöztettük, jól meg is uzsonnáztattuk – na ezt nem kellett volna. A kórház fôorvos asszonya, aki évek óta rengeteget tett már az egészsége érdekében, ezúttal a magánrendelôjében fogadott bennünket. Nagyobbik lánykám hospitalizált gyerekként türelmesen kivárta sorát, belépéskor nagyot köszönt, kérésre nagyot sóhajtott, száját nagyon kitátotta – a spatula birizgálása nyomán pedig nagyon telerókázta a rendelôt. Mit a rendelôt! A vizsgálóasztalt, a várótermet, a mosdót – tehát minden helyiséget, ahová csak eljutott. Fôorvos asszony és apuka pedig együtt takarított fél órán keresztül. Utólag pedig csak annyit mondott: „apa, ugye ezt nem mondod el senkinek?” Most látom, nem fogadtam szót neki. De pszt! Szerencsére még nem tud olvasni...



Olvassa el rovatunk korábbi cikkeit!

Nézze meg  a Gyermekszoba fotóit itt!

 Kattintson ide és lépjen be közösségi portálunk, az  ENTEO virtuális Gyermekszobájába, s írjön Ön is naplót!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!