2009.06.15. 04:20

A színművésznő és Bóbita (fotóval)

Zalaegerszeg - "Bóbita, Bóbita játszik..." akár ezt is szavalhatná kutyájának a megyeszékhelyi Hevesi Sándor Színház színművésze, Tánczos Adrienn, hiszen így hívják a kedvencet. Ám ehelyett inkább labdát hajigált neki egyik törzshelyükön, a Béke ligetben, amikor találkoztunk.

Horváth Viktória

A színésznő debreceni születésű, édesapja a Magyar Honvédségnél dolgozott, így bejárta szinte az egész országot, sőt, még az országhatáron kívül is élt. A színészetet, mint választott hivatást, négy-öt éves korában találta ki magának, amit először kétkedve fogadtak a szülők. De Adrienn kitartását látva, belenyugodtak a döntésbe.

- Kedves barátommal, Rába Rolanddal találtuk ki, hogy ha nem kerülünk be a Színművészetire, akkor stúdiózni megyünk valamelyik vidéki színházba. Aztán a Ki Mit Tud?-on találkoztam zalaegerszegiekkel, akik nagyon jókat meséltek a színházról és mondták, hogy Ruszt József alapította. Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy nekem ide kell jönnöm - meséli Adrienn, majd így folytatja: 1993-tól vagyok Zalaegerszegen, szeretem ezt a színházat, jókat és sokat dolgozom, ezért is maradtam.

A színművésznő és kedvence szívesen időzik a Béke ligetben - és a hazamenetel mindig nehéz
Fotó: Ohr Tibor

A színművésznő azt élvezi a legjobban a szakmájában, hogy mindig minden más: estéről estére és darabról darabra is. Nincs kedvenc szerepe, se szerepálma, úgy van vele, hogy mindig az a kedvenc, amit éppen próbál vagy játszik. Nem szeret úgy tekinteni visszafelé, hogy ez volt a legjobb, inkább olyan szerepeket jegyez meg, amik miatt megváltozott a játéka, az élete, amik nagyon hatottak rá és a pályájára. És szerencsére sok ilyen volt az évek során, azt mondja, minden szereptől egy kicsit több lett.

- A prózai és a zenés feladatokat is nagyon szeretem, jó, ha mind a kettő van, ha az egyikből sokat játszom, akkor már hiányzik a másik. Jobban kiteszem a lelkem egy prózai előadásban, utána könnyebb egy énekes szerepbe bújni. Nekem egyébként nagyon fontos a zene, már az általános iskolától kezdve meghatározta az életemet, énekeltem zenekarban régebben és szívesen énekelek a színpadon is.

A következő évadban az Oliverben kezd játszani Adrienn, Nancyt alakítja majd, a Kamaraszínházban pedig Füst Milán A boldogtalanok című darabjában játssza majd Rózát.

- Gyerekkoromban nekünk nem voltak állataink, de a nagyszüleimnek, akik Debrecen mellett éltek falun, rengeteg volt, ezért közelebbi kapcsolatba kerültem mindenféle két- és négylábú állattal. Úgy néztek ki a nyaraim, hogy május környékén elvittek oda a szüleim és októberig maradtam, csodálatos időszakok voltak ezek: szőlőbe mentünk, etettem a háztáji állatokat.

Adrienn azt is elárulta, hogy bár korábban jó barátságban volt a baromfiudvar lakóival, tinédzser korától kezdve retteg a madaraktól.

- Mindig szerettem volna egy kutyát, de apám sajnos nem engedte, felnőttként viszont bepótolom a dolgot. Korábbi párom egyik kedvencének a kölyke Bóbita. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a legkisebb és én nagyon megsajnáltam. Mindig jött hozzám, mert gyámolításra szorult.

A színésznőnek már öt éve hűséges társa a négylábú, a születése napjától kezdve együtt vannak, nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttük. És hogy honnan a név?

- Volt egy kis fehér bóbitaszerű folt a homlokán, ezért ragadt rajta a Bóbita - dobja el újra és újra a labdát Adrienn a belga juhász keveréknek. - Egyébként valóságos kutya-tündérlány, róla is szólhatna Weöres Sándor verse. Nem szeretem bevinni a színház-ba, mert sok ott a füst, de a Tranzitban rendőrkutyát alakított, akkor sokat volt velem. Tehát nemcsak egy színész kutyája, hanem igazi színészkutya is Bóbita.