2023.08.17. 12:30
Horváth Ernő fafaragó állandó kiállítása Gébárton
A jurta, a Szelestey-, a Czugh-család alkotásait bemutató állandó tárlaton kívül van még egy vitrin, ami Horváth Ernő fafaragó alkotásait mutatja be. A gyűjtemény magánfelajánlásból, Baki László gyűjtő anyagából került a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház tulajdonába.
Jutott idő a szórakozásra is
Fotó: Pezzetta Umberto
A göcseji paraszti- és pásztorélet kis szelete, az erdőben járó emberek világa kel életre a tárlóban. Kürtöt fújnak a vadászok, lábuknál a hűséges eb vigyáz. Az asszonyok vásárba vagy a szántóra indulnak, kezükben kosárkában élelem, eladandó portéka. Ne higgyük azt, hogy minden a munkáról szólt. Jutott bizony idő a szórakozásra: a mívesen megformált mulatozó figurák szájukhoz emelik a zalai bort rejtő üveget a zenészek és a táncoló pár mellet, odébb békésen pipázó öregek szemlélik a világ lassú folyását.
Horváth Ernő a szattai erdészházban született 1924. november 4-én, később Nován, Bakon és Pusztaszentlászlón élt. 1944-ben végezte el a Magyar Királyi Erdészeti Szakiskolát Esztergomban, édesapja szakmáját vitte tovább, munkája során élete nagy részét Göcsejben töltötte, ahol megismerkedett a zalai fafaragók munkájával. Autodidakta módon tanulta meg a faragást, 1947-ben szerepelt először kiállításon, ám igazi sikert az 1971-es Vadászati Világkiállítás hozott számára. A Népművészet Mestere díjat is ekkor kapta.
- Nagyon precízen munkálta meg kis méretű figuráit, a szobrocskák a régi paraszti életet és az erdészek munkáját hozza közelebb, nagyon jellegzetes karaktereket faragott – mondta lapunknak Prokné Tirner Gyöngyi intézményegység-vezető, aki a tárlatot rendezte egybe. - Harminckét darab remekmű került a vitrinbe, köztük kettő pásztorbot, aminek végére karakteres arcokat faragott a Népi Iparművész. Érdekesség még, hogy a faluk népe felismerhette magát a faragásokban.
Horváth Ernő leginkább a könnyen munkálható hársfát formázta. Munkásságára jellemző volt, hogy először vésővel nagy vonalakban kifaragta a szobrocskát, majd bicskával finomította azt. Végül diópácot és viaszt kapott a kész mű. Ahogy egy régi cikk fogalmaz, nem idealizálta gyermekkorának népi világát, hanem szeretettel és tisztelettel fordult feléjük. A fafaragó Népi Iparművész öröksége egyébként tovább él, lánya, Horváth Éva nemezelő és unokája, Bécs Máté viszi tovább a népművészet és kézművesség értékeit.