Tóth Norbert alkotása is szerepel a szombathelyi Slow animals kiállításon

A válogatást már csak azért is érdemes megnézni, mert egészen egyedülálló módon nyúl a témához, így akár más szemmel nézhetünk ezentúl növényeinkre, kertünkre, fáinkra, egyszóval az egész ökoszisztémára. A kurátorok, Baki Orsolya és Farkas Imre így ajánlják a kiállítást: „szeretnénk hozzájárulni a növényvilág sokoldalú megközelítéséhez, jobb megértéséhez, s az olyan percepciók lebontásához, amelyek ezt akadályozzák.” A szerteágazó technikájú képzőművészeti alkotások között a zalaegerszegi Tóth Norbert képzőművész munkája is szerepel, ami ugyancsak sajátságosan reflektál a témára.

- A munkáim egy része az elbomlásról, elmúlásról szólnak, így a kurátorok úgy ítélték meg, hogy ott a helyem a színvonalas tárlaton, ami nagyon megtisztelő – mondta érdeklődésünkre Norbert. - A közönség már többször láthatta azt a dunsztos üveges installációmat, amikor megszáradt, égetés nélküli agyagszobrokat helyeztem a vízbe és figyelemmel kísérhették a megnyitón, ahogy szétmállnak, megsemmisülnek alig negyed óra alatt. Ez a sorozat szerepelt a római utamat bemutató egerszegi kiállításon 2018-ban, a Római Magyar Akadémián 2019-ben Olaszországban, természetesen mindig más-más szobrokkal. Az egerszegi tárlaton teljesen véletlenül nekiállít csírázni egy növény az egyik üvegben, valószínűleg magot rejthetett az agyag, s vizet érve az feléledt. Szombathelyre most termékenységi szobrokat készítettem Empty promises címmel és kíváncsian, izgatottan várjuk, hogy ezúttal mi történik. Visszajelzések szerint mintha már csírázna az üvegben egy növény. Ez a művészi kísérlet, installáció nagyon sok mindenről szól, párhuzamot vonhatunk akár a régészeti értékek, kincsek sorsával, illetve a globális felmelegedés kérdésével, a mostani aszályos időjárással, ami valamennyire kiszolgáltatottá teszi az élőlényeket. Magyarul, több szempontból mindig aktuális ez a mű.

Tóth Norbert hozzátette, eddig nem annyira foglalkozott direkt módon a növények világával, ám a környezetvédelmet szem előtt tartva szinte mindig újrahasznosít. Műtermében alig akad olyan alapanyag, amit ne használna fel legalább még egyszer. A képeit többször átfesti, amíg olyanná nem válnak, mint amit elgondolt, tehát nem semmisíti meg azokat. A szombathelyi műveket ugyancsak hazahozza, az agyagot leülepíti és valamikor újra plasztika születik belőle. Mondhatni, a művészet így fonódik össze az élet körforgásával.