Jó reggelt, Zala vármegye!

Középiskolától, egyetemtől búcsúznak ez idő tájt a jövő szakemberei, emlékezve – tanulással átvirrasztott, hosszú éjjelek mellett – csókokra, bulikra s mindarra, ami „köztünk marad”. A Szűzanya hónapja már csak ilyen: virágillatú, reménnyel, bizalommal teli, s vélhetően az örömbe, a jövőbe visz, hisz a kézbe kapott matúradokumentum vagy épp a diploma azt alapozza meg. Ilyenkor jótanácsot osztogatni semmirevaló, elcsépelt mondatokra senki sem kíváncsi, ezért legyen elég annyi: nem, nem a remény hal meg utoljára, hanem – a saját nézőpontunkból – majd mi. Addig viszont dolgozni, szeretni, szívből lüktetni kell. S bár az élet, ha minden jól alakul: hosszú; a léleklét azonban ezen is túlmutat. Így hát: jó utat!