Interjú az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma miniszterhelyettesével, Zsigmond Barna Pállal

Zsigmond Barna Pál Marosvásárhelyen született 1972-ben, 2018 óta parlamenti képviselő, volt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének magyar delegációvezető-helyettese, a Jogi Bizottság tagja, valamint a NATO Parlamenti Közgyűlés magyar delegációvezetője, és az Országgyűlés Külügyi Bizottságának alelnöke, valamint újpesti kerületi alpolgármester is. Zalaegerszeghez is kötődik, hiszen az erdélyi-zalaegerszegi testvérvárosi kapcsolatok kialakításakor konzuli feladatokat látva el segítette az együttműködést.

A lapunknak adott interjúban, ahogy az előadásában is, a csatlakozás óta eltelt húsz évet értékelte Magyarország szempontjából, de szólt a jelenleg zajló EP-választási kampány prioritásairól és az összmagyarság képviseletének lehetőségeiről.

- Hogyan értékeli az EU-ban töltött 20 évet Magyarország gazdasági felzárkózása szempontjából?

- Az uniós csatlakozást annak idején társadalmi és politikai konszenzus kísérte, ma azonban többféle megközelítésű vita folyik az EU helyzetéről, tevékenysége megítéléséről. Az előnyök, hátrányok mentén megfogalmazódó álláspontok között nehéz objektív fogódzókat találni. Mindenesetre felemelő volt a csatlakozás 20 évét ünneplő strasbourgi rendezvény, ahol jelen voltak olyan fiatalok, akik 2004. május elsején, a 10 ország csatlakozása napján születtek. Az akkori magyar kormányfő, Medgyessy Péter beszédében ez alkalommal is kiemelte, azért csatlakoztunk az Európai Unióhoz, mert ez kívánta a magyar nemzet, ebben nemzeti egyetértés volt és többségében van ma is. Magyarország jólétet, békét, biztonságot, és erősödést remélt a belépéstől, ebben az összefüggésben érdemes vizsgálni, mit sikerült elérni és mit nem. Magyarország július elsejétől EU-tagsága második soros elnökségére készül, aminek révén fokozott figyelem hárul hazánkra ebben az időszakban.

- Hogyan készül a magyar elnökségre a magyar kormány, mik lesznek a prioritások?

- Szerencsés a helyzet, hiszen Angela Merkel kancellár távozása után Orbán Viktor miniszterelnök az egyedüli államvezető az unióban, aki vezetett már féléves elnökséget, s a diplomáciai testületünkben is sokan rendelkeznek tapasztalattal az első, 2011-es elnökségi időszakból. Most nem kellett mást tennünk, mint megnéztük, hogy hogyan csináltuk ezt tizenkét évvel ezelőtt, és hogy milyen témákat fogunk majd átvenni a belga elnökségtől. E tekintetben tehát semmi rendkívülire nem kell számítani. Másrészt érzékelhető volt a magyar elnökség körül egy politikai támadás, de szerencsére ez alábbhagyott, a szakmai értékelés pozitív. A spanyolokkal és a belgákkal dolgozunk együtt. Nehéz időszakban, az Európai Parlament választása után vesszük át az elnökséget, hónapokig eltarthat, amíg az adminisztráció és az Európai Bizottság feláll. Ez nyilván a jogalkotási mozgástérre is kihatással lesz. De a helyzet enélkül is bonyolult, Európa gazdasági válságot él át, veszít a versenyképességéből és a szomszédban dúló háborúhoz is viszonyulnia kell. Vissza kell állítani Európa versenyképességét, ami Kína és az USA mögött mára jelentősen elmarad. Eddig a belső konvergencia megteremtésének sikertörténete volt a kohéziós politika, és most azt is vissza kell terelni az eredeti elképzelésekhez, azaz nem szabad politikai szempontokat érvényesíteni a kohéziós források odaítélésekor. Kiemelt kérdés számunkra a Nyugat-Balkán, az ott lévő hat ország csatlakozása az EU-hoz, ez érdem alapú bővítést jelent, ami számunkra nemzetstratégiai jelentőségű. Ez a folyamat 21 év alatt csak lassult, de az ukrajnai háború új dimenziót nyitott. Ukrajna csatlakozása ambivalens, kérdés, hogyan hat a kohéziós forrásokra, a mezőgazdasági támogatási szisztémára. A védelempolitika is új helyzetet él át a háború miatt, önálló, szuverén, az USA-tól független hadipari fejlesztésre és innovációra lesz szükség, Magyarország már el is indult ezen az úton. Az illegális migráció, a külső határok védelme tekintetében a hamarosan érvénybe lépő Migrációs Paktum szerintünk nem állítja meg az illegális beáramlást, míg a kiutasítási határozatok 20-22 százalékának tudnak csak érvényt szerezni. Szerintünk hatékonyabb fizikai és jogi határokra van szükség. A Paktum ezzel szemben hibás és végzetes válaszokat ad.

- Gyakran halljuk, hogy a magyar érdekek képviselete számunkra elsőrendű szempont az EU-n belül. Miképp esik egybe avagy tér el egymástól Magyarország és az EU érdeke, milyen témakörökben, kérdésekben?

- Magyarország és a brüsszeli elit sok esetben más álláspontot képvisel. Az európai emberek ugyanúgy békepártiak, mint a magyarok, ám Brüsszel, az adminisztráció láthatóan mégis háborúpárti. Az Európai Unió egy ideje nem ad jó válaszokat a válságokra, mindeközben egyre több nemzetállami hatáskört igyekszik magához vonni, ezt a szuverenitásvita írja le szemléletesen. A versenyképesség témájában két szakértői jelentés is az EU asztalán van, amelyekről a magyar elnökség ideje alatt kell dönteni. A szabályrendszerek könnyítése, az oktatás és az innováció erősítése, az egységes távközlés, adónemek elvonása szerepel a jelentésekben, szóval, hosszú tárgyalásra lehet számítani a nemzeti érdekek érvényesítésekor. A mezőgazdaság stabilitását az ukrán agráráru beáramlása gyengíti, hiszen Ukrajna támogatása erre is kiterjed. A harmadik országok közül a legtöbb EU-forrás most Ukrajnába megy, amivel nem érthetünk egyet. Ezért is fontos, hogy milyen erőviszonyok alakulnak ki a június 9-i választások után, a Néppárt jobbra vagy balra nyit, nagy kérdés a zöldpártok ereje. Mi azt gondoljuk, a válságból az vezet ki, ha új európai alternatívát keresünk, és nem alternatívát Európának.

- A Kárpát-medencei összmagyarság európai érdeke hogyan fogalmazható meg az Ön, mint születése okán érintett politikus számára?

- Az EU egyik nagy vívmánya a belső határok megnyitása, ez könnyítette meg a határon túli magyar közösségekkel való együttműködést, kapcsolattartást, utazást. De az EU önmagában nem ad választ nemzeti, nemzetiségi sorskérdésekre. Nem támogatja külön a nemzeti kisebbségeket, de az európai szabadságjogok köre és az intézményrendszer lehetővé teszi a határok feletti nemzetegyesítés folytatását. Az állampolgárok, fokozottan az erdélyi magyarok által érzékelt, konkrét eredményt jelentene például Románia (és Bulgária) szárazföldi határainak bevonása a schengeni térségbe. A nemzetiségi különbséget eddig sem tudta meghaladni a nemzetek közössége, erre a dimenziójára - mint halálunkig velünk maradó adottságra - nem lehet nem figyelemmel lenni.