Gépmadarak a Balaton felett

1911. augusztus 27-én kezdetét vette a balatoni repüléstörténet első fejezete: Lányi Antal hivatásos katona, repülőgépépítő elsőként szerette volna Blériot XI típusú egyfedelű gépével körberepülni a tavat. Azonban az időjárás viharosra fordult, ezért csak a Badacsonyt kerülte meg, majd letette a gépet. A következő napon azonban sikerült a manőver: Badacsonyból Fonyódra szállt át, igen rövid idő, 7 perc leforgása alatt. Lányi Antal tiszteletére mind Badacsonytomajon, mind Fonyódon emlékművet állítottak, rendszeresek itt a megemlékezések, napjainkban is megtekinthetők.

A két háború közti időszakban nagy újdonságnak számított, hogy elindultak a hidroplán járatok Budapest és Siófok között. A német gyártmányok előnye nemcsak a kis súly és a gazdaságos üzemeltetés volt, hanem az, hogy a gépeket mind szárazföldön, mind vízen jól lehetett használni. Így könnyen le tudtak szállni akár a siófoki hidroplán állomáson, akár a Kiliti repülőtéren is. A vízirepülőgépek az Aeroepxress tulajdonai voltak, s a fővárosi induláshoz létre kellett hozni az ország első vízi repülőterét. A repülőgépállomás a Gellért tér előtti Duna-szakaszon állt, a társaság irodát a Gellért Szállóban létesített. Az Aeroexpress hidroplánjai 1923 júniusától rendszeresen közlekedtek a Budapest-Siófok vonalon. Az egyik Junkers gép menetrendszerű balatoni körrepüléseket is végrehajtott a Siófok-Balatonalmádi-Balatonfüred-Keszthely- Balatonföldvár-Siófok útvonalon. A nyaralók, a fürdőzők rövidesen megszokták a Junkers hidroplán látványát, sőt meg is kedvelték az alumíniumborítású gépeket, Ezüst sirálynak nevezték el azokat.

1933-tól már Siófok mellett, Kilitin, a Magyar Atlétikai Club (MAC) jóvoltából megkezdte működését a sportrepülőtér. A megnyitóról így tudósítottak: „A szeptemberi verőfényben egyszerre csak nekifut, a repülőtér zöld mezőjén a kettősfedélű repülőgép és Kálmán László vezetésével fölszáll a levegőbe. Alig néhány perc telik el és máris eltűnik, fenn jár a Balaton

halványkék vize fölött. A motorbúgás zenéje, fölveri a part őszi csendjét, ijedten rebbennek föl a vízimadarak, egy karcsú, gém száll a repülőgép alatt. A gépmadár egy-egy, hölgyutassal még két ízben libben a magasba és száll ki széles körben a Balaton fölé. És akik ennek a látványnak tanúi voltak, azok mind úgy érzik, hogy nincs már messze az idő, amikor majd gyakran szállnak le repülőgépek a siófoki repülőtérre és sűrűn szelik karcsú gépmadarak a levegőt a Balaton felejthetetlen szinti vize fölött.” Nemcsak a sportemberek hódoltak kedvenc időtöltésüknek, hanem több külföldi sportrepülőt is fogadtak, akik aztán Siófokon nyaraltak. 1938-ban már olyan nemzetközi repülő csillagtúrát szerveztek – a Balatoni Sporthét keretein belül –, amelynek a végpontja a Balaton, Kiliti volt.

A két háború közti időszakban a repülősport része lett a tavi sportoknak és előremozdította az idegenforgalmat is. Ezt a folyamatot szakította meg a tavi repüléstörténet új fejezete a második világháború idején, amikor is légicsaták helyszíne és repülőgépek temetője lett a tó.

dr. Kovács Emőke