A parlagföldektől a Törzsültetvényig – Keszler Viktor szőlész-borásszal beszélgettünk

Látogatás a Keszler Birtokon

A még mindig nem túl ismert zalai boroknak szükségük is van a hitre. Nemrégiben, mint arról lapunk is beszámolt, többen is összefogtak, hogy tető alá hozzák Zala megye zászlósborát, a tervek szerint ősszel be is mutatják.

Az elszántak egyikével, Keszler Viktor szőlész-­borásszal beszélgettünk. Az afféle sétálós-andalgós disputa közben dombhátak, völgyek, erdőszélek, útmenték között alkonyodott ránk, a táj mintha száz évvel ezelőtti képét mutatta volna. De mint látni fogják, a Keszler Birtokon a XIX. és a XXI. század jól megfér egymás mellett, gazdálkodótechnikában és lelkületben is.

Hogy hol is?

Huszonyát nem is egyszerű megtalálni. Zalaszentgrót felől keletre kanyarogva lelünk rá a Zalai-dombság utolsó dombján, ezután már a Keszthelyi-hegység kezdődik, a népesség­statisztika szerint mindössze tizen-egynéhányan élnek itt. Annak ellenére, hogy két Face­book-rajongói oldala is van, akad dombhát, ahol még ma sincs semmilyen közmű. (Ugye, a századok…)

Négy éve kezdte vállalkozását

Itt terjeszkedik apránként, de kitartóan a 39 éves Keszler Viktor, aki Zalaszentgróton nőtt fel, Sopronban lett erdésztechnikus, Kecskeméten szerzett kertészmérnöki és szőlész-borász szakmérnöki diplomát. Tizenhárom évnyi hatósági munka (az egykori OMMI és jogutódai kertészeti szaporítóanyag-főfelügyelője volt) után, a fiatal gazdáknak szóló sikeres pályázat révén négy éve vágott bele saját szőlészeti-borászati vállalkozásába, amely gyümölcstermesztéssel, valamint szaporítóanyag előállításával és erdőműveléssel egészül ki.

Amikor körbejárjuk a birtokát, csak mintegy mellékesen mutat egy aprócska, fiatal fás területre: ez Emma erdeje. Kiderül, mindhárom gyermeke születésekor ültetett egy kiserdőt. Emma az elsőszülött, őt Vince követi, aztán Ilona. Még azelőtt ültetett, hogy a Föld megmentésének eme gesztusa világkampánnyá nőtt volna.

Most tehát a „Huszonya 21” névre hallgató márkát, brandet építi a Keszler Birtok. A 21 az egyik itteni házszámból ered.

– Ha szakértői munkára kérnek, még vállalkozom rá, illetve a szőlőszerkezet-átalakítás ellen­őrzésében veszek részt a Balatoni borrégióban és időnként a Soproni borvidéken. Az öreg ültetvények korszerűbbre cserélését szorgalmazzuk.

A természet gyermeke

Mondhatni a természet gyermeke, hiszen mindemellett a vadászat sem hagyja hidegen. Olyannyira, hogy a Türjei Hármashatár Vadásztársaságnak néhány éve lett az elnöke. A szakmai kirándulásokat biztosító Zalai Borút Egyesületnek is aktivistája, ahogy a borokat népszerűsítő borvacsorákból is kiveszi a részét, s a kamarai tagságokról sem feledkezik meg. Szüret után vagy télen szakmai előadásokra vállalkozik.

Minderről úgy értesülök, hogy közben meg-megállunk két fiatal kajszibarack-ültetvény, az olaszrizling, szürkebarát, cserszegi fűszeres, merlot, cabernet sauvignon, kékfrankos, zenit szőlősorok mellett, majd egy beültetésre váró, a szőlőnek nagyon kedvező lösztalajon átgyalogolva rácsodálkozunk a sümegi várat és a Somlót mutató pazar panorámára.

– Huszonya a nevét a legenda szerint úgy kapta, hogy a török dúlás után csupán húsz anya maradt itt, ők itt vészelték át azt az időt – meséli házigazdám. – Három dombból áll, amit Görbői-, Közép- és Előoldalnak neveznek. Apám azt mondja, az ő gyerekkorában itt mindenütt szőlő volt, ami talán a téeszvilág idején tűnhetett el. A szőlőtermesztés ma a nagy és közepes gazdálkodóknál koncentrálódik, magamat szentgróti viszonylatban közepesnek, országos összevetésben kisgazdának gon­dolom, Huszonyán egyedül vagyok egy hektár felett.

Bár a szőlő erősen kézimunka-igényes, a gépesítés nem kerülhető el, ebben gépkereskedő párja segíti, amikor pedig nem az ültetvényekben dolgoznak, megbízható munkatársaival folyamatosan számolják fel a parlagterületeket. A fürtöket közben alaposan megvizsgálja, mennyi kárt tett bennünk a jég, szerencsére beszáradtak, nem rothadnak a sérült szemek.

Szőlői törzsültetvények, a vesszők szaporító alapanyagként kerülnek a szőlőiskolákba. Rezisztens szőlőfajtákból is szeretne törzsültetvényt, többek között Pannon frankosból és Odysseusból, ezek gombáknak ellenállók és fagytűrők. Nála nem jellemző a szőlőt érő fagykár, de a szaporítóanyag messzire elkerül, ahol ennek jelentősége lehet. A szőlőiskolai termesztést a család lakóhelyén, Zalacsében folytatja, ahol nemrég szelídgesztenyést létesítettek, s négy lovuk is van. Az ingázás sok időt vesz el, holott épülget a huszonyai ligetes erdőben a majdan borkóstolásoknak is helyet adó ház. Minőségi borokhoz méltó helyet akar kialakítani, közben a javarészt folyóbor-kínálatot palackosra váltani. Palackoz már maga is, saját tervezésű címkével.

A csavarzáras és parafa dugós zárás kérdésében úgy foglal állást, hogy a vörösbor legyen parafával, a fehér lehet csavarzárassal. (Tegyük hozzá, vesztésre áll a parafa, s nem csak azért, mert egy darab 90 forint, szemben a csavarzár 24 forint/darabjával.)

Borai a ház alatti pincében acéltartályokban és a palotabozsoki kádártól vásárolt fia­tal fahordókban pihennek. Lassan kóstolásba fogunk. A szellős-világos, igazi borillatú olaszrizling után a késői szüretelésű, mézédes ikertestvérének kortynyi mennyisége kerül a pohárba, amit 26,5 cukorfokkal szüreteltek novemberben. Szép összhang, alkohol, sav, botry­tises illatokkal. (Utóbbi speciá­lis gombákat takar.) Ennek a 2013-as évjárata Mariborban öt ország százhúsz olaszrizling borának versenyén 14. lett. S ha már az eredmények: Keszler Viktor borai többször is elnyerték már a Zalaszentgrót bora címet is.

– A birtoknövelés véget ért?

– Ma már nincsen túl sok eladó föld Zalában. Amikor elkezdtem gyűjtögetni, még akadt bőven, akkor főleg parlagokat vettem, ma a gondozatlant sem akarják eladni. A 15 hektár, azt hiszem, nekem elég lesz. Ebből három hektár a törzs­ültetvény szőlő. Vírustesztelt szaporítóanyagból telepítettük, a rügyek továbbszaporításra alkalmasak, szőlőiskolákban kötnek ki szőlődugványok és oltványok alapanyagaként. Zala egyébként szőlőoltvány-nagyhatalom, az ország oltvány-­előállításának több mint húsz százalékát adja, erre nagyon büszke vagyok.

A birtoképítésre büszke az édesapja, aki támasza minden törekvésében. A motiváció, az inspiráció is a családból ered, sokat járt gombászni, ágfát szedni gyerekként, emiatt jelentkezett az erdészeti technikumba. Ahol az örökzöldek szaporítása ragadta meg először, magvetéssel, dugványozással kísérletezett. Kecskeméten még a dísznövényekkel tervezett, csakhogy a szakpár nem tetszett, a zöldségekkel nem esett szerelembe. A szőlő-gyümölcs szakirány azonban bejött, különösen az­után, hogy beiratkozott a borbarát körbe, és az ültetvénylátogatás közben találkozott olyan híres borászokkal, akiknek meg­tetszett az élete, szenvedélye. Az év borászai közül többekhez ismerősi viszony fűzi azóta is.

– A mi szőlőink és boraink is vannak olyan jók, mint az övéik…, csak még be kell bizonyítani.

Úgy tűnik, Keszler Viktor erre tette fel az életét. Reméljük, még megéri a sikerét az a hatalmas feketefenyő is, amit gyerekkorában rettentő nagynak látott, ami viszonyítási pontként a katonai térképeken is szerepelt, s most az egyik telke határán áll. Kilométerekről visszanézve is jól látszik.